Ágyamon fekszem lehunyt szemekkel,
Rólad ábrándozom, mikor jő a reggel;
S lelkem az álmot napfénybe fonva,
Tehozzád küldi a horizonton túlra.
Szívem mélyének egyetlen vágya,
Szerelmem tüzében ragyogóvá válva,
Csillogó szálat rajzol az égre,
Ahogy repül feléd a kékséget szelve.
Ablakod előtt bebocsátást kér,
S az első napsugárral, mi ajkadhoz ér,
Gyöngéden átadja üzenetem:
Forró szenvedéllyel vágyom rád szüntelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése