Bajza József: Isten hozzád

Bércről visszanéz a vándor,

Vígan int kies hazája,

Ott mosolyog a róna táj: 

De a messze távozónak

Szíve vérzik, szíve fáj;

Zeng felé a búcsúszó: 

"Isten hozzád, bujdosó!"

Bérc alatt áll völgyek árnyán,

Csak felhőket lát honából,

Elmerült a róna táj: 

Ámde búja nem maradt el,

Szíve gyászol, szíve fáj;

Zeng felé a távol szó: 

"Isten hozzád, bujdosó!"

Bérc és völgy is elmaradtak,

Felhőt sem lát már honából,

Ábrándkép a róna táj: 

Búja mint az ég kíséri,

Szíve vérzik, szíve fáj;

Mély keservvel zeng szava: 

"Isten hozzád, szép haza!" -

Múlnak évek, fürte ősz már,

Elfeledte rég hazája: 

Ám a kedves róna táj

Sírig képben él előtte,

Szíve gyászol, szíve fáj,

S a halónak vég szava: 

"Isten hozzád, szép haza!"