Irigylem a napfényt, szemedbe, ha villan
vízcseppet, mely sima bőrödön csillan
s szellőt is, ha pajkosan
fürtjeiddel játszik, kacag… elsuhan
Sóvárgom a zenét, lelked tőle, ha megremeg
s paplanod,
hogy tested melegét, csak velem ossza meg
Nem tükrödre irigykedem
pillantásod, azon ha megpihen
Szíved szavára vágyom én
otthonra lelni éltető melegén
Álmaim csak mézes hétköznapok
szemed csillaga újra, ha rám ragyog…
addig majd mesékben élek
hol egy esztendő - három nap - az Élet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése