Ölembe fészkelődsz mielőtt elalszol.
Kezem lassan előre araszol,
hogy markomba simítsam melled.
Ez jó így! Ez kellett!
Jó így! Jó nagyon!
Még nem hagyom,
hogy magával rántson az álom.
Még nem! Még várom,
hogy Te a mélybe merülj,
hogy teljesen átkerülj
abba a másik, furcsa létbe,
az álmok színes mezejére.
Az én szemem is hunyva már.
A pillanat lesben áll,
s majdnem tudatom veszítem.
Ágyékom fenekednek feszítem,
bőröd forró, sima, lágy.
Ostorcsapásként sújt le rám a vágy.
.
Hallgatom légzésed ritmusát,
érzem véred áramát,
ahogy szíved nyugodtan, halkan
az enyémmel egy ütemre dobban.
Mellkasom hátadhoz simul,
testünk egymáshoz idomul,
mintha egyek lennénk. Egyek is vagyunk.
Tökéletesen összepasszolunk.
Két test, mely eggyé lett.
Két test. Egy lélek.
.
Belélegzem illatod.
Vállad gödrébe csókolok
gyengéden. Ajkammal épphogy érintlek,
félve attól, hogy felébresztelek.
Megrezzensz. Nem is alszol tán.
Sóhajtasz, s azután
felém fordítod fejed.
Ajkaddal ajkamat keresed,
nyelveddel nyelvemért kutatsz,
száddal szorosan szájamra tapadsz.
Csókolsz. Vadul. Édesen.
Gyöngéden szenvedélyesen.
Csókollak. Csókodra szomjazom.
Ébren vagy? Vagy csak álmodom?
(nem tudom)
Ébren álmodva szerelmeskedünk,
majd egész éjjel úgy ölelkezünk,
mint kik örökre összetartoznak,
mert szívükben szerelmet hordoznak.
Boldogan hunyom le a szemem,
mert mellettem vagy, s együtt alszol velem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése