2014. január 6., hétfő

Fjodor Tyutcsev: Bújócska


Mint rendesen, ott a gitár, a helyén:
ablakban a szegfű- és a rózsacsokor:
padlón ragyog a kora-alkonyi fény:
itt, itt a szobánk!...De a lány maga hol?

Hol késik a drága, a huncut, a szép?
Hova bújt aranyos, pici szilfidem: Ő?
Érzem közelének igaz gyönyörét:
vele ittasul, üdvözül a levegő!

A rózsa bíbor tüze még bíborabb.
A szegfű kacér- ugye rejt valamit?
Tudom én, ki pirul el a pírja alatt!
Tudom én, a szirom kivel illatozik!

Pendül a gitár szíve? Tán ideged
csókolta a drót zizegő aranyát?
Rád gondol a hangszer: a húrja remeg,
s amit érez, imádva dalolja tovább!

Hogy izzik a poszem a nap sugarán,
be kedves a tánca, be friss, be derűs!
Két szem mosolygós ragyogása e láng:
az részegít engem is, isteni tűz!

Kis lepke repül be, sugár, tünemény,
ideszáll, odaszáll, lobogó, repeső...
A szívemre, hamar, gyönyörű jövevény:
rád ismerek, éteri lény: Te vagy Ő!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.