Most itt vagy velem s én csak nézlek.
S - mint már ezerszer - hálát adok az égnek,
Hogy annyi üres éjjel, néma nap után
Hozzád vezetett, s boldogság köszöntött reám.
Most csak nézlek, nézlek Téged.
Érzem illatod, s már nem félek,
Hogy egyedül vagyok. Végre élek.
Dobban e szív és lángol e lélek.
Csak nézlek Téged. Oly gyönyörű vagy.
Megérdemellek? Valóság ez vagy
Csak csalfa álom, egy őrült tréfa?
Az életem ábrándos játéka?
Nem tudom. De nem is számít.
Akarom s élvezem minden percét
Az időnek, mikor Veled lehetek!
S most itt vagy hát, és én csak nézlek.
Apró kezeid érintését vágyom.
Szorosan hozzád bújni a vetett ágyon
Bőröd illatát magamba szívni,
És csak ölelni, forrón ölelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése