Babits Mihály: Hunyt szemmel

Hunyt szemmel bérceken futunk

s mindig csodára vágy szívünk:

a legjobb, amit nem tudunk,

a legszebb, amit nem hiszünk.

Az álmok síkos gyöngyeit

szorítsd, ki unod a valót:

hímezz belőlük

fázó lelkedre gyöngyös takarót.