2014. január 13., hétfő

Lord Alfred Tennyson: A réven át

Napest, csillagvilág
s egy hívó, tiszta jel…
S ne zúgjon hab a révkapukon át,
ha bárkáin útrakel.

Telt ár vigyen, mely szinte szendereg,
s nincs habja, csobaja -
mi határtalan mélyből született,
tér most haza.

Félhomály, estharang,
nyomában éj lobog...
S ne szomorítson búcsú sem, ha majd
elindulok.

Mert bár tér s idő korlátaitól
az ár messzire von,
hiszem: ott vár Kalauzom, mikor
a révet elhagyom.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.