Csókolj engem csókolón
Sebet tépve, sebet marva,
Akaratnak hűl a habja
s forr a szívé csobogón.
Felborított kancsó, bögre
nem kell vígság közt nekünk,
Én barátnőm, értsed végre,
Egyszer éljük életünk.
Nézzél széjjel higgadt szemmel
s lásd, a nyirkos éj felett
Sárga Hold, mint holló leng el,
Száll, kering a föld felett.
Akarom, hát jaj csókolj ma,
Az enyészet énekel,
Ím halálom megszagolta,
ki magasban lebben el.
Hervadás, oly nagy hatalmad!
Meghalok, hát meghalok.
De halálig kedves ajkat
csak csókolni akarok.
Mindörökké álmodozva
nem szégyellve hevesen
zizegjen zelnice bokra
s egy szót súgjon: "kedvesem".
Teli kancsó zengő fénye,
könnyű habként el ne tűnj,
dalolj, szívem fényessége,
egyszer éljük életünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése