Hagyjatok, hagyjatok
Magános utamon!
Itten a boldogság,
Itt a nyugodalom.
Poros országúton
Ugyan minek járnék?
Túl erős ott a fény,
Túl sötét az árnyék.
Túl sok népet látok
Ottan jönni - menni,
Ezeknek nem lehet
Lelkem soha semmi.
Vigaszt, hogy vihetnék
Járó - kelő népnek?
Mikor meg sem állnak
Hisz még rá sem érnek.
De magános úton
Ha elémbe téved
Fáradt összetörött
Elhagyott lélek:
Vigaszt mondok neki,
Szívemre ölelem,
- Ennyit jelent nékem
Csakis a szerelem! -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése