Könny, léha könny, nem értem, mit jelent
könny egy nem földi bánat mélyiből
kel a szívemben és gyűl a szemembe
ha nézek boldog őszi réteket,
rátok gondolva, elmúlott napok.
Frissek, miként az első fénysugár
megtérő kedveseinknek árbocán
búsak, miként a végső, mely ragyog
a láthatárba vélük elveszőn,
oly búsak, frissek, elmúlott napok.
Ah búsak, s messze, mint nyárhajnalon
a félig ébredt gerle éneke
haló fülekben, míg haló szemekben
az ablak négyszögű tűztábla lesz,
oly búsak, s messze, elmúlott napok.
Drágák, mint emlék-csókok sír ölén
égők, mint képzelt csókok ajkakon
melyek máséi, mélyek mint a vágy
mélyek, mint szűz vágy, s szánattal vadak
Élet Halála, elmúlott napok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése