Életem most teljesülj.
Nevess és dobd föl magad a hatalmas kupolákra,
a fölvérzett nap parádés ikertestvérének
a hókék vánkosokon.
Ó, gyönyörűségeken pirított!
Ragyogj és folyj szét, mint a kényesítő éter,
a nyár bandériumos színeiben és illataiban.
Éneked váltig csattanójának: éljen a kozmosz!
Mert nyár van és élet
hegy-völgyeken a vetések teljes kenyérszemével
s nagy juhajrés rikkantásokkal az emberek földerült fejében.
Élet! Élet!
Júliusba még soha teljesebben életem.
Tüskés istensűrűben legszebb isten, Élet:
az űr kék, én most az erdő méregzöld ágyából
szagos, vérszínű csokrokban dobálom föl a kedvem
a kertekre, a városok tornyára s a parasztok báva szemeire,
az asszonyok ropogó nemes csípeibe is én csiholom a szikrát
és lent, lent a vizek hűvös-ezüst folyásában
a jóság nagy karjaival bölcsőnek is én nyalábolom a földet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése