2014. január 8., szerda

Szabó Lőrinc: Úgy látszik

Úgy látszik, fekete volt,
amire azt mondtam: fehér;
úgy látszik, rossz pap voltam én,
ki Krisztust hisz és ördögöt beszel;
úgy látszik, odavitt rossz szemem,
ahova lábam nem akart;
úgy látszik, az én nyilam ez a nyíl,
s az én kardom szívemben ez a kard.

Úgy látszik, sorsom játszik, játszik,
s az én igazam sose látszik.

Soká botorkáltam, vakon,
és senki se nyújtott kezet;
sirattam a szegényt, és elhagyott,
s a gazdag kinevetett;
iszonyú látni, hallani,
mit akartam és mi lett;
nem merek többe szólni, árvaság
lettem és rémület.

Semmi sincs úgy, ahogy ma látszik,
életemmel valaki játszik.
Úgy látszik, barátom, a legjobb,
még az se szeretett,
úgy látszik, ö se látta meg
igazi szívemet:
úgy látszik, vezekelni kell
egy varázsló gonoszért;
úgy látszik, rossz csoda büntet,
de miért? De miért? Miért?

Úgy látszik, minden játszik, játszik,
s aki angyal, ördögnek látszik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése