Messze szállj el - arany szárnyra kelve,
Messzi tájakra - gondolat - repülj el;
Régen látott hazámba kerülj el,
Híven vár rád az otthoni táj!
Üdvözöld várunk száz ősi tornyát,
Nézz le vágyón az egykor virágzó völgybe. . .
Szép hazámba repítsen a honvágy, -
Ó, az emlék - hogy kínoz, hogy fáj!
Bölcsek lantja a fűzfának ágán, -
Ó, miért lett oly néma a húrja?
Égi hangja ma áradjon újra,
Mondja el, hogy mily szép volt a múlt! -
Keljen életre mindenki száján, -
Szörnyű gyászunkat sírja az ének;
Zengje-zúgja a sorsát a népnek, -
Tán a szívünkben új lángot gyújt! -
Fényes, új lángot gyújt !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése