Én láttam a bimbót, én láttam azt,
Midőn, érezve a nyájas tavaszt,
Kezdett kifejleni:
Örült a lelkem és kéjjel telék,
És mint hiú kertész, sokat merék,
Sokat, reményleni.
De ennyit nem. Reményem balga volt,
Árnyékban sem mutatta a valót:
Milyen lesz a virág.
A természet rá csillogó mézet
Szövött: a sok kontár kertész kezek
El nem torzíthaták.
Hintsed, virágszál, most hintsd bájaid.
A hervadásnak messze napjait
Rettegned nincsen ok:
Érintsen bár a hervadás szele,
Dús illatod, lényednek szebb fele,
A szellem élni fog!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése