2014. január 14., kedd

Bálintffy Etelka: Nem tart örökké semmi...


Nem tart örökké semmi, mulandó lét ez itt; 
Mi boldogítna tartón, tán nem is létezik. 
Boldogság, álom, ábránd, széttépett falevél, 
Mit majd gyorsan sodorva elhajt a kósza szél, 
Szerencse, hit, dicsőség, múló, csalóka fény, 
Szétpattanó habocska a csendes tó szinén, 
Szeretni?! ah, mi édes, mint repes a kebel, 
Ha e kicsiny szó bűvös varázsa futja el. 
Úgy jő, miként a hajnal, piros színben ragyog, 
S mint szivárvány az égen, megváltozik legott. 
Nem tart örökké semmi, mulandó lét ez itt, 
Mi boldogítna tartón, tán nem is létezik. 
Vigasztaló csak az van, vigaszt csak ott lelünk, 
Hogy az sem tart örökké, ha sírunk, szenvedünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése