Mit ér annak az élete,
aki nem bámészkodhat sose?
Ki nem mereng, bokrok tövén,
hosszan, mint a juh vagy a tehén.
Nem nézi fák mókusait,
hogy rejtik a fűbe makkjaik.
Nem ér rá látni a patak
tükrén a nappali csillagokat.
S fordulni, ha villan a Szép,
s figyelni, hogy táncol, ha lép.
S kivárni, boldog ajkaira
hogy gyúl át szeme mosolya.
Koldus annak az élete,
aki nem bámészkodhat sose.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése