Pálóczi Horváth Ádám: Fáj, de nem tudom mi

Oh mely kínos gyötrelem Ez a titkos szerelem!
Ez betegit ennyire, Juttat halál révire.
Már bennem sebet tett, És rajtam erőt vett;
Alig járok, nem birom, Ezt is sirva irom.
 
Mi bajom? nem tudhatom; Érzem, s ki nem mondhatom;
Belűl van a nyavalyám, Róla nem szóllhat a szám;
Fáj igen a szivem, Fogy igen a színem,
Szép rózsáim sárgulnak, Orcáim rutúlnak.
 
Fordúlj rám tulipányom! Liliomom! kivánom,
Oh! ha veled lakásom, Lehetne mulatásom!
Rózsás kert kebeled, Meleg ágyban teveled
Beállanék kertésznek, Ha tetszeném, csősznek.