Hamvas Béla: Egyszer.Mindig csak egyszer.

Egyszer.

Mindig csak egyszer.

Mindig először,mindig utoljára.

Nem törvényt keresni.

Szabadnak lenni.

Nem alkalmazkodni.

Elhatározni.

Nem megszokás.

A váratlan.

A kaland.

A veszély.

A kockázat.

A bátorság.....

A küszöbön állni.

Folytonos átlépésben lenni.

Élve meghalni,meghalva élni.

Aki ezt elérte,szabad.

És ha szabad,belátja,hogy nem érdemes mást,csak a legtöbbet.

Hamvas Béla: Barátság

Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között.

Miért csillag a barát?

És miért barát a csillag?

Mert olyan távol van, és mégis bennem él?

Mert az enyém, és mégis elérhetetlen?

Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus?

Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit? Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég?

Nem lehet rá válaszolni.

Nem is kell.

De, ha nem is lehet, barátom iránt mindíg azt fogom érezni,

hogy csillag, a világegyetemnek rám ragyogása.