Conrad Aiken: Semmi sem tökéletes

A végtelenhez mérve semmi sem tökéletes

Az ember nyughatatlanul mégis mindig keres

Az örökös vándorút véget soha nem ér

S ha nincsen gyökerünk - elvisz a szél

Mindenkinek vannak különös vágyai

De felelősséggel tartozunk, ha számít ránk valaki

Lehet belőle száz is, az az egy többet ér

S elfelejtenéd - elvisz a szél

Jól csak a szívével lát az ember

Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan

Az igazságot átérzi lelkünk

De te is tudod, kimondhatatlan

A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk

a csillagévek óráin egy perc az életünk

Az ember önmagában semmit sem ér

Ha nincsen barátunk - elvisz a szél

Jól csak a szívével lát az ember

Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan

Az igazságot átérzi lelkünk

De te is tudod, kimondhatatlan

Minden sivatag egy kutat rejt valahol

S ha lelked mélyén rátalálsz, már nem csodálkozol

Az ember ezen a Földön csak egyszer él

s ha nincsen barátod - elvisz a szél

Conrad Aiken: Szonett

Milyen mánia idézgetni teljes 

éjen át hét vagy hetven akár 

tízezer szóval Istent, őt, a kedves 

szemét? Oh, ha anyanyelvem madár- 

rajjá változna, tengernyivé, én meg 

Prosperóvá, s kiengedném s e friss 

szárnyakkal az eget födném - a lényeg 

megfoghatatlan maradna úgy is: 

kimondhatatlan! Mint mindig: a fontos. 

Szerelem! Legyek születő világ, 

nőjjek Időből Időtlenbe át, 

csengjen csillag színeimmel a Kozmosz, 

jaj, lenne szavam bár Vég s a Kezdet, 

mást úgyse tudnék mondani: Szeretlek!

Conrad Aiken: Zene, amelyet veled hallgattam

A zene, amelyet veled hallgattam, több volt mint zene,

A kenyér; mit veled törtem, több volt, mint puszta kenyér;

Most, hogy magamra hagytál, minden oly színtelen lett;

Minden, mely egykor oly szép volt, halott s fehér.

Kezed, mely egykor az asztalon és az ezüstön pihent,

Ujjaid, melyek átfogták a poharat,

Nem hagytak nyomot e tárgyakon, szerelmem -

Érintésed mégis örökre rajtuk marad.

Mert a szívem ott mozgott közöttük mindig,

S áldottá tette őket kezed s szemed;

S szívemben az emlék örökre marad már -

ismertek ők téged egykoron, s maradnak mindig veled.