Csendes éjszakán járkálok,
S hány varázslatot találok!
Gyenge szelek,
Falevelek,
Holdbeszélgetést susognak,
Távol patakok zuhognak.
Árnyak árnyat ölelgetnek,
Mint akik híven szeretnek;
Hegyek, völgyek,
Fenyők, tölgyek
Merre hold sugári hatnak,
Csuda képeket mutatnak.
Mik laknak itt, halmok, térek?
Gnómok, sylphek vagy tündérek?
Mint bujkálnak,
Hogyan válnak,
Széppé, semmivé, kényekre!
Mint építhetnék ezekre?
De fenn az ég üregében,
Csillagok dicső fényében,
Változhatlan,
Határtalan
Hűség ragyog nem vak kényen,
Hanem örök szép ösvényen.
Alatt képek jőnek s mennek;
Fenn nyomos hely van mindennek:
Égi fények!
Szép remények
Vagytok ti kétes szívemnek,
S útmutatók életemnek.