Allen Ginsberg: A leples bitang

Csontjaimon csupasz hús
Ha tüzes Apolló sarkantyúz
Ha Fagyjankó kirúg rám
Zsákvászon a lábkapcám

Hamu hús és hó pofa
Sínek közt lötyögök ide-oda

Hulla a város az út kopár
Alszom a töltés oldalán

Levesem bádog csajkában
Cukrom a mások markában

Közel a sithez a Tigris-sor
Jól élek a szemetes kannákból

Korom az éj és vakul a szem
A gyár belében odalenn

Mezítláb rovom a puszta követ
Gyere és hallgasd nyög az öreg

Futok és félek pucér srác
Szívem hidege híd alatt ráz

Visítok rakpart parazsadon
Testem egy gáztartálynak adom

Lángol a hajam álmomban
Tüzel a karom és karmom van

Vas-királyé a törzsem
Szárnyam lecsüng törötten

Kurválkodók az éjben
Vak úton csontos holdfényben
Szűzek szajhák férfiak
Vétkezhettek leplem alatt

Ki tapad rám ha nő a sötét
Hashoz a has és térdhez a térd
Ki tekint csuklyás szemembe
Ki tapad zúzos ölemre?

(Ford: Orbán Ottó)

Allen Ginsberg: A csuklyás csavargó

Ráncos irhám a puszta bőr

Ha tüzes Apolló hátamra dől

S ha Fagy Jankó nyakon ragad

Zsákba csavarom tagjaimat

Arcom hó a húsom hamuszín

Kószálok a pálya sínein

Ha az utca sötét s élettelen

Vasúti töltés a fekhelyem

Csajkából szürcsölök levest

S csemegét se vagyok szerezni rest

A Tigris-közben a sit körül

A szemétvödrökből kerül

Éjjel mikor senki se lát

a gyárak sötét jonhain át

Meztélláb rovom a köveket

S hallom hogy nyögnek az öregek

Lapulok mint pucér kölök

A híd alatt szívem dübörög

Hol látok a parton némi tüzet

Ócska gáztartályba heveredek

Álmodok lángoló hajat

S hogy dárdám az égbe csap

Királyi páncél mellemen

Két vállamon tört szárny pihen

Ki szajhálkodni megy éjszaka

A város világtalan útjaira

Atléta széplány vagy ócska cafat

Eljátszhat velem a csuklya alatt

Ki fekszik le a sötétbe velem

Hasa hasamon térde a térdemen

Fátylas szemembe ki néz bele

Kék combom alá ki feküdne le?

(Somlyó György fordítása)

Allen Ginsberg: Repülőgép-blues

A reptérre kocsiztam

nap süt, kék az ég

Denver barna szmogban

ganajszín messzeség 

Missourira lenézek

dél felé ömöl 

Számban cigaretta

Dakota tündököl

Oly sok szeretőm volt

fél évszázadon át 

Van egy új barátom

teenager és imád

De nekem mégsem áll fel

félénk csüggeteg 

Vénülve egemben

bluest énekelek

Nincs okom panaszra

Bárányfelhős a nap 

Békés a szívem

üres ég alatt

De a föld mire lenézek

jajt és bajt kavar 

Zöld dollárt hizlal

a hadiipar

Nagy világcsalások

rőt dühe égbe hasít

Bombát csinálnak atomból

hogy kioltsák e blues szavait 

Fenséges Fegyház

Örömünk a rab 

Acsargó szívek

túlélik vén koromat

***

Anyám elenyészett

Apám is jó ideje

Van egy kedves bátyám

már nem fáj a feje

New Yorkba repülök hogy 

barátaimmal egyek

Míg a rádió csacsogja

az Elnöki Üzenetet

Lenn a Mississippi

Mineapolis itt

Északi Félteke

zöld jóléte virít 

De sokszázmillió

agyagot zabál 

Ős afrikai népek

sorsa éhhalál

Magam vagyok az égben

itt nincs mit vesztenem

A Nap sem örök

ezért zeng énekem

Fenséges Fegyház

örömünk a rab

Acsargó szívek

Túlélik vén koromat

Manhattan fölött

ér el az alkonyat 

Newark hol születtem

egy percre szárnyunk alatt 

Zöld gáztartályok arrébb

füstködtől barna ég 

Itt él-hal hétmillió lény

fehérek feketék

Harlem fölött szállj le

rőt házak csöndesek

ablakaikban

homályos fény rezeg

Csíkos az ég a felhők

feketék nyugaton

A Lower East Side-on

vár rám nyugalom.

(Eörsi István fordítása)

Allen Ginsberg: Blues hajnali négykor

Ó ha megjössz

  vár rád ez az ágy

Feküdj mellém kérlek

   ha elfog a vágy

Vártalak sóhajtozva

 három éjen át

Ó ha megjössz

  nézz a szemembe szívem

Ha elfog a vágy kérlek

    nézz a szemembe szívem

Fonódj rám tégy magadévá

rajtaütésszerűen

Tégy magadévá

    vártalak, gyere haza

Tátongó szívemnek

 szűnjön jajszava

Egyedül feküdtem

 három éjszaka

Még egy éj elmúlt

   kezem a szívemen

Nem vágysz sóhajaimra

ölelésemre sem

Egyedül így maradtam

 Meghalok rövidesen.

(Fordította: Eörsi István)