Feledni csókjainkat gyorsan ne kívánd egyszer!
Csókokat, mik repültek, mint a megszállott, szádhoz.
Egy pillanatra izzó tollukat odatéve
félig nyílt ajkaidhoz, mik adták maguk önként.
És te érezted súlyuk, ahogy fogadhoz értek.
Szájadban égi tolluk dobogva verdesődött.
Ó ajkad gömbölyűen remegett az örömtől.
Van ki ne adna csókot ily szökevény madárnak?
Szájad félig kinyílott, fehér fogaid láttam.
Ó karcsú csőrök lassan ajkaidba merültek.
Ó égi csipkedésük közben érezted lágyan,
hogy tested egyre könnyebb, s könnyedén felfelé száll.
Uralmadban kecsesség, mennyi báj volt és fenség!
Madár röppen vagy fény ez, tiszta csók, rebbenő toll?
És meleg szárnya arcod finoman beborítja,
ahogy lebeg körötted, amíg te vakon csillogsz.
Feledni boldog csókot ne akarj, nézd, hogy szöknek!
Nézd: szállnak egyre feljebb, elmerülnek a kékben.
Aranyló testtel törnek magasra, forrón, égőn.
Sírnak, dalolnak fénylőn. Égi mámorba hullnak.
(Fordította: Simor Ágnes)