Fernando Pessoa: Egy esős nap

Egy esős nap éppoly szép, mint egy verőfényes.

Mindkettő létezik: mindegyik olyan, amilyen.

(Somlyó György fordítása)

Fernando Pessoa: Az, ami fáj nekem

Az, ami fáj nekem,

Nem lakik a szívben,

Oly szép dolgok azok,

Miknek nyoma sincsen...

Forma nélküli formák,

Miket a gyötrelem

Nem ismer, s mikről álmot

Nem sző a szerelem.

Mintha a szomorúság

Fa volna, s róla egyre

Hullna a hervadó lomb,

Nyom s köd között kerengve.

(Hárs Ernő fordítása)

Fernando Pessoa: Leheletnyi pillanat

Leheletnyi pillanat,

Ugyan mi voltál nekem,

Hogy bennem hagytál egy részt,

Mi el nem múlik sosem?

Évek múltán is fogok

Emlékezni rá, tudom,

Nem tudván már, hogy mi volt,

Hiszen már most sem tudom.

De, bár semmi lenne is,

Egy rész itt marad velem,

Mely üde lesz akkor is,

Ha már nem emlékezem.

(Ladányi-Turóczy Csilla fordítása)

Fernando Pessoa: Egy pillanat volt tán

Egy pillanat volt tán,

Mikor rátetted

A karomra,

Egyet mozdulván

Fáradt módra,

Mintsem tétován

A kezedet,

És visszahúztad.

Vajh, éreztelek?

Bár emlékszem rá

Él derengve még

bennem az emlék,

Testem őrzi rég

Azt, hová kezed

Ért, a helyet.

Célja kell legyen

Mégis rejtelem,

Mert csak rebbenet!...

Semmi ez, tudom,

Oly országúton,

Mint az élet,

Számos dolog van,

Mit ész se mérhet...

És tudom-e én,

Mikor kezedet

Megérezvén,

Meg hozzám térve

Egy ici-picit

Szívem is érte

Nem volt-é ez új

Ritmus a térben?

Mintha csak úgy

Önfeledten

Fogtál volna meg,

Hogy megvalld nekem,

Mi titkot jelent,

Könnyűt s hirtelent,

Miről nem sejted,

létezik vagy sem.

Így mond a szellő,

Hogy lombot rázogat,

Valami nem

Kifejezhető

Boldogságosat.

(Döbrentei Kornél fordítása)

Fernando Pessoa: Lélekharang

A szívemet megragadtam,

Tenyerembe beleraktam.

Néztem őt, mint aki nézne

Homokszemre, falevélre.

Néztem félénken, merengve,

Mint a holt a sírverembe;

Megindultan, puszta lélek

- Álom ez és kicsit élet.

(Fordította: Déri Balázs)

Fernando Pessoa: Merre tart az életem, és ki viszi magával?

Merre tart az életem, és ki viszi magával?

És miért teszem mindig azt, amit nem akarok?

Milyen sors sodor magával a vakhomályban?

S a titkos erő, mely vezet, az is én vagyok?

Sorsomnak értelme van, s formára jól szabott,

Életem célirányos - kimérve pontosan,

De döntéseim csupán pontatlan vázlatok

Tetteimről, s aki vagyok - dehogyis én magam.

Nem értem meg azt sem, amit józan ésszel teszek.

S tökéletlen vagyok, abban, mit eltökéltem.

Öröm és bánat más, mint amit érezhetek.

Megyek, s nem követ, ami belül vagyok mégsem.

Ki vagyok, Uram, füstödben és sötétedben?

És lelkemen kívül milyen lélek lelkesít még?

Miért sugalltál sejtett célt, hogy azt keressem,

Ha nem keresem, s nem mozdít semmi előrébb,

Hacsak nem tőlem mindig idegen tetteim,

És titkos sorsom, amely tetteimbe égett?

Mit ér az öntudat, ha ábránd, s nem színre szín?

Ki vagyok senkiföldjén a kezdetnek s a ténynek?

Kössétek be szemem, s vakítsátok meg a lelkem!

Káprázatok! ha titok én-magam s az élet,

Nyugtasson inkább e semmi, jobb nekem hitetlen,

S mint elfelejtett tengerpartok, álmodjam, hogy élek.

(Vaskó Péter fordítása)

Fernando Pessoa: Telehold

Órák járnak a fasorban,

Selyem-uszályt vonva porban,

Ruhájuk uszálya álom,

Végig a lomha sétányon,

Kéklik felettük a holdfény...

Halljuk, elhal fenn, halott lény -

Elhal, ám el mégse halkul -

Mámoros fuvola, dalt fúj,

Nem halljuk, csak hisszük éppen,

Hogy íme, hallani szépen,

Tovazúdul, mint a hullám...

Remeg a csend hangja múltán...

(ford: Lackfi János)

Fernando Pessoa: Pillantásom kék, miként az ég

Pillantásom kék, miként az ég

Békés, mint a napsütötte víz.

Kék és békés,

Mert nem kérdez és nem retteg…

Ha kérdeznék és rettegnék,

Nem sarjadna új virág a mezőkön,

Semmi nem változna szebbé a nap alatt…

(Még ha sarjadna is új virág a mezőkön,

És szebbé változna minden a nap alatt

Én akkor is kevesebb virágot éreznék a mezőn,

És rútabbnak látnám a napot…

Mert minden olyan, amilyen s ahogy van, olyképpen létezik,

Jó, elfogadom, de meg nem köszönöm,

Ne látszódjék úgy, mintha rágódnék mindezen…)

(Döbrentei Kornél fordítása)