Antoine de Saint-Exupery: Bátorság a kis lépésekhez

Nem a csodákért és víziókért kérlek Téged, Uram,

hanem a hétköznapok erejéért.

Taníts engem a kis lépések művészetére.

Tégy engem leleményessé és találékonnyá,

hogy a mindennapok sokféleségében

időben megőrizhessem azokat az ismereteket

és tapasztalatokat, amelyekért megszenvedtem.

Tégy engem ügyessé a jó időbeosztásban.

Ajándékozz nekem finom érzéket ahhoz,

hogy felismerjem, mi első és mi másodrangú.

Adj nekem erőt a fegyelemhez és mértékhez,

hogy ne csak úgy átcsússzak az életen,

hanem hogy a napokat okosan beosszam,

figyelve a váratlan örömökre és csúcspontokra,

és legalább arra, hogy újra időt találjak

egy kulturális kikapcsolódásra.

Engedd felismernem, hogy az álmok

nem segítenek át sem múlton, sem jövőn.

Segíts hozzá, hogy a következőket

a lehető legjobban tegyem meg,

és a mostani órát legfontosabbként ismerjem fel.

Óvj meg attól a naiv hittől,

hogy az életben mindennek simán kell mennie.

Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel,

hogy a nehézségek, a csapások, a sikertelenségek

és a visszaesések magától értetődő ráadásai az életnek,

amik által növekszünk és érünk.

Saint-Exupery: Citadella - részlet

Azt akarom, hogy szeressék a források csobogó vizét.
Meg a nyár okozta repedéseket újra befedő árpavetések sima takaróját.
Azt akarom, hogy magasztalják az évszázadok forgását.
Azt akarom, hogy hallgatással és lassúsággal töltekezzenek, mint az érő gyümölcs.
Azt akarom, hogy sokáig sírjanak gyászukban, és sokáig tiszteljék halottaikat, mert az örökség lassan száll nemzedékről nemzedékre, és én nem akarom, hogy édessége elvesszen útközben.
Azt akarom, hogy hasonlatosak legyenek az olajfa ágához. Amelyik tud várni.
És akkor majd érezni kezdik, hogy Isten hatalmas erővel megmozdul bennük, oly hirtelen, mint a széllökés, amely próbára teszi a fát.
Ő vezeti el, és hozza vissza őket a hajnalból az éjszakába, a nyárból a télbe, az ígérkező aratásból a csűrbe rakott terméshez, az ifjúságból az öregségbe, s aztán az öregségből az új gyermekekhez.
Mert miképpen a fáról, azonképpen az emberről sem tudsz semmit, ha életét szétszakítod folyamatában, ha változásaira darabolod.
A fa nem mag, nem vessző, hajlékony törzs, majd végül kiszáradt rönk.
Nem kell részekre bontani ahhoz, hogy megismerd.
A fa az az erő, amely lassan magába öleli az eget. Akárcsak te, kis emberpalántám.
Isten a világra hoz, nagyra növeszt, aztán sorjában vágyakkal, megbánásokkal, örömökkel és szenvedésekkel, haragokkal és megbocsátásokkal ajándékoz meg, s végül magához szólít.
De te eközben nem vagy sem az a bizonyos iskolás gyerek, sem az a hitvestárs, sem az az aggastyán.
Hanem az vagy, aki beteljesedik.
És ha fel tudod ismerni, hogy az olajfa törzséhez jól odanőtt szél rázta ág vagy, akkor az örökkévalóságot fogod ízlelni változásaidban.
És körülötted minden örökkévalóvá lesz.
Minden, a daloló forrás, amely enyhíteni tudta atyáid szomját, a szemek csillogása, amikor szerelemesed majd rád mosolyog, az éjszakák üdesége.
Az idő nem homokóra, amelynek homokja lepereg, hanem arató ember, aki kévét köt.

Saint-Exupery: A kis herceg

"Mikor elmentél, büszkén feltartottam a fejem, és próbáltam büszke lenni. Azt hiszem sikerült. Túljártam az eszeden. Sajnos. Most már bánom. Igazán hiányzol. Hiányoznak a beszélgetéseink, s simogatásod is igazán hiányzik. Hidegek az éjszakák Nélküled! Nincs ki levegye a hernyókat a leveleimről és lassan már betakar a gyom. Egyre többször esik az esö és az éjjelek is nagyon hidegek...Hiányzol.. .

Mindig azt hittem, hogy untatsz, hogy nem becsülöd eléggé a szépségemet, és nem érzékeled az illatomat. Tévedtem, és ezt el is mondanám, ha újra itt lennél. Éjszakánként mikor a hidegtől nem tudok aludni, nézem a csillagokat, és Rád gondolok. Azt képzelem, hogy már reggel itt leszel, gyengéden kézbe veszed törékeny leveleimet, és cirógatod szirmaimat, én pedig úgy illatozom, hogy soha többé nem vágyódsz el mellölem.

Reggel mikor a nap ébredező sugarai eljutnak hozzám, nem érti, hogy a harmatcseppek miért nem akarnak felszáradni a leveleimről....

Nem tudja, hogy azok könnycseppek. Érted!"