Ingrid Sjöstrand: Ha fülünket a földre szorítjuk

 Ha fülünket a földre szorítjuk
egy nyári napon,
hallani a motozó gyökereket,
amint helyüket keresik,
ágbogaikkal
átfonva egymást
a talaj nagy úthálózatában.

Valami szöszmötöl.
Egy giliszta fektet le csöveket.
Micsoda zsivaj!
Pockok suhannak metró-alagútjukban!

És még van, aki ásót mer nyomni a földbe!

 (Fordította: Tótfalusi István)

Ingrid Sjöstrand: Ha nagy leszek

 Ha nagy leszek,
híres ember leszek,
titkos telefonszámot tartok,
és autogramot küldök
a gyerekeknek,
akik bajuszt rajzolnak
a képemre az újságban.

Ha megunom
a hírességet,
rendes telefonszámot
kérek,
és bajuszt növesztek,
akkor majd nem ismer meg senki
(csak a gyerekek,
akik bajuszt rajzoltak
a képemre az újságban).

(Tótfalusi István fordítása)

Ingrid Sjöstrand: Nálunk nagyon jó

Nálunk nagyon jó
fogalmazást írni.
A tanító néninek piros tolla van,
azzal ráírja Jó! meg Nagyon jó! meg Kitűnő!
a végire. Mást sose ír.
Így aztán a Jó! nem is olyan jó,
azt mindenki megkapja,
kivéve aki Nagyon jót kap
vagy Kitűnőt, mert az a legjobb.
És aki Nagyon jót kap,
az se boldog igazán,
mert mindig van, aki Kitűnőt kap.
Maria, aki mindig a legjobb akar lenni,
megkérdezte, hogy írjon, ha Kitűnőt akar.
Elevenen fogalmazzál! – mondta a tanító néni.
Legközelebb ez volt a feladat: A Nagymamáéknál.
Nem írtam egy szót se arról,
hogy a Nagypapa kiment az erkélyre,
és olyan hangosan énekelt,
hogy feljött a házmester,
és veszekedett vele.
És pont erre
kaptam Kitűnőt!

Ingrid Sjöstrand: Anyuban azt nem bírom

Anyuban azt nem bírom, 

hogy mindenre tud mondani
valami okosat.
Ha azt mondom,
hogy minden olyan unalmas,
hogy semmi kedvem suliba menni,
hogy utálom Kerstint,
hogy szorít a trikóm,
o már mondja is,
hogy majd megjön a kedvem,
hogy tegnap még szerettem Kerstint,
és hogy vegyél fel másik trikót!
Az ember még csak nem is unatkozhat
nyugodtan.

(Tótfalusi István fordítása)

Ingrid Sjöstrand: A felnõttek furcsák néha

A felnőttek

furcsák néha. 

Azt hiszik,

elég összeterelni

két "alkalmas korú" gyereket,

és a két gyerek

automatikusan jó haver lesz. 

Szeretném összeterelni

papát

találomra egy "alkalmas korú"

bácsival

és megnézni, összehaverkodnak-e

- biztosan nem akarna

engem se többé összeterelni

Ulla-Gullával például.

Sokkal szívesebben játszom

Lill-Pärával,

pedig Lill-Pära kis tökmag,

de ugyanazt szereti

és ugyanazt utálja, mint én

- Ulla-Gullát például.

Ingrid Sjöstrand: Mikor sötétedni kezd

Mikor sötétedni kezd,

akkor jó sétálni.

Járom az utcát,

belesek az ablakokon.

Az emberek odabenn

úgy mozognak az ablak mögött,

mint halak az akváriumban,

ha felgyújtjuk benne a lámpát.

Mikor egész sötét lesz,

jó beúszni

a saját akváriumomba.

Valaki mondja: Szervusz.

Hol jártál?

És felelek: Csak úgy sétáltam.

És arra gondolok, hogy most én is

hal vagyok a kivilágított tartályban,

és azokra gondolok, akik beleesnek,

akiknek nincs fénytartályuk,

ahol melegedjenek.

Mind a rókákra és a nyulakra,

és otthontalan macskákra

és emberekre.

Ingrid Sjöstrand: Van hozzá közöd?

Van hozzá közöd,

mit csinálok?

és hogy mit gondolok?

Van hozzá közöm,

mit csinálsz?

És hogy mit gondolsz?

Van közünk egymáshoz?

Hozzám, hozzád, mindenkihez,

aki véletlenül épp itt él,

épp most,

és akitől függ,

hogy mi lesz a világból?

Van közünk egymáshoz,

talán, igen.