Juan Ramón Jiménez: Te, a fény

Függőleges fény, 
te a fény, 
a magas fény; 
az arany fény; 
remegő fény, 
te a fény. 
És én a sötét, vak, néma, süket, 

vízszintes árnyék. 

(fordította: Végh György)

Juan Ramón Jiménez: Majd ismét megszületek

Majd ismét megszületek, mint kőtömb,

s téged foglak még akkor is szeretni, asszony.

Majd ismét megszületek, mint szellő,

s téged foglak még akkor is szeretni, asszony.

Majd ismét megszületek, mint hullám,

s téged foglak még akkor is szeretni, asszony.

Majd ismét megszületek, mint tűzvész,

s téged foglak még akkor is szeretni, asszony.

Majd ismét megszületek, mint ember,

s téged foglak még akkor is szeretni, asszony.

(Végh György fordítása)

Juan Ramón Jiménez: Őszi dallam

Tiszta kéküveg folyóvíz,

álom-bűvöletbe zárva,

édes lankák, szelíd partok,

zöld rekettyés, ezüstnyárfa.

Lelke van az alvó völgynek,

s álombéli sóhajára

dal zendül fel, és a rétek

andalító fuvolája.

Folyó tükrén bűvös álom,

parti füzek lankadt ága

könnyű csókot hint a vízre,

a víz: kristályüveg tábla.

Alacsony az égbolt, nyájas,

oly közel van könnyű fátyla,

ezüstös párát terítget

víztükörre, parti fákra.

Szívem álmodott e tájról,

ama völgybe vitte álma,

már elért a kedves partig,

de az ösvényen megállva

sírt - egy régi dal csendült fel,

s szerelmében sírt az árva,

sírt, egy másik völgyben zengő

szomorú szív dallamára.

(Rab Zsuzsa fordítása)