Harold Monro: Fülemüle közel a házhoz

Itt a gyöpön a néma ciprus áll:
figyel, figyel. Nagy fák csoportja ott túl
figyel. A hold reámered bolondul
a tóra. És te csak dalolsz.
 
A fényimádó dal a levegőn
lépcsőzetes hangok trillás során át
fehér nyíllal döfi a földek árnyát:
s egész éjjel dalolsz, dalolsz.
 
Ábrándjaim virágok, és te méh,
egész éjjel figyellek, úgy kívánom
dalod, egyszerre csak a holdvilágon
elvesztem a tündéri neszt.
 
Most nagy, fehér márványtömb éneked,
majd mennyei, tündöklő lenge pára,
most tomboló tűz, majd jég s nemsokára
széjjeltörik, virradni kezd.
 
(Ford: Kosztolányi Dezső)

Harold Monro: Hangok a láp fölött

Nimfa, nimfa, miből van a gyöngyöd?

Zöld üvegből, manó; mért nézed úgy?

Add ide.

Nem.

Add nekem. Add ide.

Nem.

Akkor hajnalig bömbölök,

jajgatok érte a nád között.

Mért tetszik úgy oly hirtelen?

Szebb, mint a víz, a hold, a hinár,

szebb, mint a szél puha éneke:

szebb az ember szép lányainál

ezüstgyűrűd zöld gyöngyüvege.

A holdból loptam, éj idején.

Add már, no, meghalok érte.

Nem.

Akkor hát bőgök a láp fenekén:

zöld üveggyöngyödet szeretem.

Add nekem. Add ide.

Nem.

(Szabó Lőrinc fordítása)