Jim Morrison: Ki mondja meg...

Ki tehet róla, ha elmúlik a szerelem?
Ki mondja meg, meddig jó nekem?
Ki tudja azt, ami nem tudható?
Ki hallja meg azt, ami nem elmondható?
Ki tehet róla? Ki mondja meg?
Kedvesem fáj, hogy ezt kell mondanom,
tegnap szerettelek, ma már gyáván elfutok.
Ez csak egy levél, szavakba önteni nem tudom,
nem hazudok neked, nincs miért maradnom.
Ki tehet róla? Ki mondja meg?
Elmegyek. Elmegyek.

(Földes László (Hobo) fordította)

Jim Morrison: A gyűlölet verse

Becsaptalak és megaláztalak,
legvégül elhagytalak kedvesem.
Ha tehettem, a szíved összetörtem,
mikor kellettem, inkább megszöktem.
Kinevettelek, ha igazán szerettél,
imádtalak, ha értem könnyeztél.
Könyörögtél? Megvetettelek.
Kínoztalak, hogy egy kicsit szeresselek.
Hibáztatsz? Többet ne remélj!
A tegnap elmúlt, ilyenné te tettél.

(Földes László (Hobo) fordította)

Jim Morrison: Ébredés

Mindenki benn van? Mindenki benn van?

Mindenki benn van?

Az ünnepély kezdődik nyomban.

Ébredj!

Nem emlékszem, hol volt vége

Ennek az álomnak

Ébredj!

Rázd ki az álmokat a hajadból gyermekem

Szép kedvesem

Válaszd meg a napot

És válaszd meg a napod jegyét

A Nap istensége az első amit meglátsz

Óriási ragyogó strand hűvös ékköves Holdban

Meztelen párok rohannak csendes partján

És nevetünk mint gyengéd őrült gyermekek

Jólesően a gyermekkor vattaágyába fészkelten

Köröskörül a zene és a hangok

Válassz dúdolják az ősök

Újra itt az idő

Most válassz dúdolják

A Hold alatt az ősi tó partján

Lépj be újra az édes erdőbe

Lépj be a forró álomba

Jöjj velünk

(Ford: Földes László)

Jim Morrison: Soha

Egyszer, ha igazán egyedül vagy,

nézz önmagadba mélyen,

és mondd ki azokat a szavakat,

melyeket magadnak bevallasz,

de másnak sohasem.

Egy egészen apró fájdalom

jelenik meg a lelkedben,

melyet nem irthatsz ki már többé

soha.

Jim Morrison: A többi ugyanaz

Egy reggel köszönés nélkül elhagytál.

Mást ígértél, mégsem hibáztatlak.

Buta játékszerek voltunk csupán

önző kis vágyaink csapdájában.

De hibáinkból nem tanulunk,

nyerünk és veszítünk, alulmaradunk.

Mégis továbbvívjuk harcainkat

és nem vesszük észre;

Csak a fájdalom más, a többi ugyanaz.

Jim Morrison: Szeretlek

Míg iszod a kávéd, s én a teám,

csak ülünk egymás mellett némán.

Szeretném tudni, most mi lesz,

nem szólsz hozzám, mégis hazudsz nekem.

Emlékszem, aznap késő estig vártalak,

eljöttél, de az ajtóm nyitva maradt.

Azt mondtad, szeretsz, de már nincs miért maradnod,

nem történt semmi sem, mégis minden megváltozott.

Tudod, nehezen alszom el és nehezen ébredek,

és reggelente egy kicsit sírok is,

de azóta más hangot nem hallok meg,

csak egy ajtót, amely lassan becsukódik.

Míg te ittad a kávéd, s én a teám,

csak ültünk egymás mellett tétován.

Lehet még esélyem? Szeretlek még igazán?

Kérdezlek, de csak a csend felel rá - némán.

Jim Morrison: Amit megőriztem

Még annyi mindent mondhatnék neked,

mégis évek óta írok egy levelet.

Csak egyetlen sornyi hazugság-röviden

"Már megtanultam élni nélküled."

Egy vetetlen ágy,amire emlékszem,

és egy szoba,ahol laktunk,már elfelejtetted?

Csak a neved őriztem meg,kedvesem,

hiszen minden régi fényképet eltéptem.

Illetve

még egy apróságot,amit nem is említettem.

Azt,amit csak egyedül te adtál nekem

e világon,szerelmem.