Antonio Vivaldi: Il Tigrane (részlet)

A tenger hullámait szeli, és a nagy veszélyben 

az ég ellen ágál és remeg

a hajós,

de miután a drága partokhoz elérkezett, 

nem fél többé,

el is felejti a feldühödött hullámok 

vad csapásait, vagy a csalfa szelet, 

amely a hajótörésre vitte.

Nézi a szétroncsolt hajót,

tökéletesen boldogan, hogy megmenekült, 

nem törődik immár a kincsekkel, 

melyeket talán megszerezhetett volna,

ha tovább hajózhat. 

Antonio Vivaldi: A tél ( A négy évszak - részlet)

  Fekete felhőkből jönnek keményen

a szörny-szelek s szigorúan morognak,

a percek lépte koppanó az éjben,

a végtelen fagy fogakat vacogtat.

Vonulását az egykedvű napoknak

tűz mellől nézzük, kint esőverésben

járkál az élet, dermesztő fagyok vad

világában bolyong reszketve, tétlen.

Sokan csúszkálnak, olykor földre esnek,

majd - felszökvén - suhannak síma jégen,

míg betörik páncélja a vizeknek.

Nagy vaskapuk mögül kitör merészen

Bóra, Sirokkó, ura vad szeleknek,

ilyen a tél - s mennyi öröm a télben!