Christian Morgenstern: Ló

Tanár úréknál csöngettek. A Marcsa
felnéz. A tepsiben a harcsa
rotyog. Ki lehet az ilyenkor?
Ló áll az ajtó előtt.
 
Ajtó riadtan visszacsap, kilincs dermedve, görbén
a szakácsnő hökkenve áll. Az istenért mi történt?
Mint látomás, a nagy leány kilép, lábán papucs.
Mindenki az előszobába jön.
 
„Bocsánat”, - szól a Ló, mint ki zavarni restel –
„a lakatosműhelyből küldött... izé... a mester...
Én voltam tudniillik, aki csütörtökön
felhozta a zongorakulcsot...”
 
Tizenkét ember és egy eb
 állnak, mint a kisértetek
- a kisfiú nagyot rikolt -,
állnak, gyökeret verten.
 
A Ló, látván, hogy meg nem értik,
fejét búsan lehajtja térdig,
s szelíd mosollyal, mint a vértanuk
indul a lépcsőn lefelé.
 
Tabló. - Keresvén e tünet okát,
tanár úr összehúzza homlokát
s szól megfontoltan: „Véleményem ez -
a dolog merőben valószínűtlen.”
 
(Ford: Karinthy Frigyes) 

Christian Morgenstern: A kőökör

A kőökör elkomorult:
reszkethet a sok nyomorult.
A szarva, hogyha öklel, öl –
hátul bemegy, kijő elöl.
Ó!

A kőökör a hegyre megy,
előtte minden megremeg.
A tápláléka – meglepő –
legtöbbször ember-agyvelő.
Ó!

A kőökör nem múlik el,
a húsa sose mállik el.
Te por vagy, ám ő kő, tömör!
Szívesen lennél kőökör?
No?

(Fordította: Katona Tamás)

Christian Morgenstern: Jövendőmondás

Fékezhetetlen az időfolyam,
mint virágszirmok sodródunk mi abban,
fékezhetetlen az időroham,
kiáltunk, szavunk szakad szakadatlan.
Az ember rövidke szemrebbenet,
mit az örök Erő munkára fog;
száz emberöltő — mint homok pereg,
a Földgolyó — egy percig ég s forog. 

(Israel Efraim fordítása)

Christian Morgenstern: Két boldog holdbéli bulldog

Eseménydús táj a hold,
Azért van rajt’ annyi folt.
Holdugat és Holdcsahold
Úgy üvölt hogy holdat olt.
Mind a kettő fogvicsorgat,
ként holdhiénára csorgat.
Holdkráterből bőg a csend,
a füled is belecseng.
Eseménydús táj a hold,
Azért van rajt’ annyi folt.
Holdugat és Holdcsahold
Úgy üvölt hogy holdat olt...

(Israel Efraim fordítása)

Christian Morgenstern: A két párhuzamos

Két párhuzamos ment, járni
a végtelen teret,
egyenes lélek-pár, ki
szolid házból ered.
Nem akarták metszeni, ó jaj,
egymást, míg nem jön a vég:
jó támasz volt ez az óhaj,
és titkos büszkeség.
De midőn azután tíz vándor
fényév is elszaladt,
kiveszett a magányos párból
a földi gondolat.
Maguk se tudták, hogy még
párhuzamosok-e?
Az örök fénybe folyt szét
két lélek fény-jele.
Őbenne egyesültek,
átfolyt rajtuk sugara,
mint két szeráf, merültek
az öröklét karjaiba 

(Eörsi István fordítása)

Christian Morgenstern: A féreg gyónása

Kagylóban él egy féreg,
furcsa, hogy ott lakik.
Elsuttogja, ha kéred
szívének titkait.
Kicsinyke szíve csitt-csatt,
hogy repdes, hogy dobog!
Azt hiszitek ez vicc csak?
Oly elmés nem vagyok!
Kagylóban él egy féreg,
furcsa, hogy ott lakik.
Elsuttogja, ha kéred
szívének titkait.

(Zöldi Péter fordítása)