Jan Staszków: Meleg szavak...

Meleg szavak
mint összekulcsolódó kezek
és becézők
mint a kedves tekintete
színesek
mint a májusi zöld
és egyszerűek
mint a gyermeki mosoly
Ki nem fogadja el
a szavakat
- amik gyengédek
mint a hullám
partra csapódása
és erősek
mint vihar ha
tombol

(Dabi István fordítása)

Jan Staszków: (Az éj sötétjét...)

Az éj sötétjét

cseréld ki

a felfelé

hozzád vezető

lépteimre

Állíts keresztet

de ne Krisztusét

az ösvényünkre

szemben velünk

Tegyél rá

nap égette fűszálakat

amikor nem fújnak a szelek

ez lesz

a mi

végtelen

egymás-felé

futásunk jele

És ha reszkető

húrra lelsz

megtalálod

ebben az egy

pillanatban

az egész életet

az elejét és a végét egyaránt

(Dabi István fordítása)

Jan Staszków: Ez a föld

Ennek a földnek a közepéből

a hangod

melegíti

a talpam

Madárcsapatok

húzzák össze ebben a melegben

a szárnyukat

A mélyben rejlik minden

ami volt régen

és vissza már nem tér

Ezért

nem akarok

elutazni

sehova

Oda sem

ami itt van

ahol a távol

oly rövid

és máshová sem

(Dabi István fordítása)

Jan Staszków: A pillanat

Ebben a rövid

pillanatban

téged

várlak

a rétemen

amit megremegtetett

a lépted

Végül megállítod

félúton

a könnyet

egyébként

nem érne el

hozzád

Egyetlen pillanatban

rejlik

minden

tél

és nyár

imára kulcsolva

a rét elején

s a két kezed

miként a madarak szárnya

a vággyal

versenyt

repülve

(Dabi István fordítása)