Jahja Kemál Bejátli: Tűnt nyár

(Gecsmis jaz)

Álomszerű nyár volt. A világra te lehelted
Színét, dala rímét, örömét, mely csupa láng volt.
Hangod csupa szív még, vele telnek ma a kertek,
S majdan csak az emlék, csak a vágy int ama nyárból.
Meglásd, ha a víznek sima tükrére hajolsz, hogy
Álmod rezeg ottan, elinalt éj szeme les rád:
Holdfény, üde rózsák, s a te legszebb tükör-arcod,
S köztük az a nyár még, az az árnyék, amely elszállt.

(Timár György fordítása)

Jahja Kemál Bejátli: Találkozás

Bámultam az útra, szememet tágra kinyitva.

Kérdeztem a széltől, ki is Ő és mi a titka.

Párducszeme volt, zöldszinü volt, vad tüze tiszta.

Lelkem lobogását rabul ejté e varázslat.

"Mondd hát, az öröklét lakomáján veled ittam,

bíborszinü rózsák levelével borítottan,

s egy vágy remegése a szívünkben szakadatlan?"

Nézett, mint egy álom közepéből, s belesápadt.

(Vas István fordítása)