Thalis Silvenier: Csak nézlek

Most itt vagy velem s én csak nézlek. 

S - mint már ezerszer - hálát adok az égnek, 

Hogy annyi üres éjjel, néma nap után 

Hozzád vezetett, s boldogság köszöntött reám. 

Most csak nézlek, nézlek Téged. 

Érzem illatod, s már nem félek, 

Hogy egyedül vagyok. Végre élek. 

Dobban e szív és lángol e lélek. 

Csak nézlek Téged. Oly gyönyörű vagy. 

Megérdemellek? Valóság ez vagy 

Csak csalfa álom, egy őrült tréfa? 

Az életem ábrándos játéka? 

Nem tudom. De nem is számít. 

Akarom s élvezem minden percét 

Az időnek, mikor Veled lehetek! 

S most itt vagy hát, és én csak nézlek. 

Apró kezeid érintését vágyom. 

Szorosan hozzád bújni a vetett ágyon 

Bőröd illatát magamba szívni, 

És csak ölelni, forrón ölelni.

Thalis Silvenier: Hozzád szál álmom

Ágyamon fekszem lehunyt szemekkel, 

Rólad ábrándozom, mikor jő a reggel; 

S lelkem az álmot napfénybe fonva, 

Tehozzád küldi a horizonton túlra. 

Szívem mélyének egyetlen vágya, 

Szerelmem tüzében ragyogóvá válva, 

Csillogó szálat rajzol az égre, 

Ahogy repül feléd a kékséget szelve. 

Ablakod előtt bebocsátást kér, 

S az első napsugárral, mi ajkadhoz ér, 

Gyöngéden átadja üzenetem: 

Forró szenvedéllyel vágyom rád szüntelen.

Thalis Silvenier: Álmodj szépeket

Valahol, távol a való világon,

Messzi túl a Képzelet-Határon,

Van egy egészen piciny ország.

Az a hely, ahol az álmokat írják.

A szép álmokat zsákokba varrják,

S aztán kis manók mind széjjelhordják.

Viszik a világ minden részére,

S belehintik az élők szemébe.

Egy álommanó hozzád is elért.

Leteszi zsákját, bedugja kezét

És belemarkol a tündérporba,

Hogy a csillámot szemedbe szórja.

Csipetnyi manó, vajon hol lehet?

Nem látod őt, de hallod, hogy nevet.

Óvatosan homlokodra lépked,

S arcod simogatja. Ugye érzed?