Ahmet Hásim: Visszfény

(Parilti)

Tűzfolyamból sorsom felmorajlott,

Lelkemtől lelkéig hömpölyögve,

Szerelemnek mély, nehéz sebéről

Vallott: azt, hogy fájni fog örökre.

Ahogy a tűz rajta visszafénylett,

Menekültem, visszanézve szótlan;

Láttam e szerelmet távozóban,

Ahogy szeme s ajka visszafénylett.

(Vas István fordítása)

Ahmet Hásim: Nyáresti emlék

Fojtott szavak, enyelgő örömök

Füzére lengett ott az éber éjbe.

A szívbe Ámor nyilaként döfött

A holdsugárnak éles, hosszú fénye.

A szemekben mily sejtelmes varázs van!

Az ajkakon a csók édes lakatja.

S a boldog percek lankadt madarakként

Suhognak el a forró éjszakában.

(Timár György fordítása)