Miklós Jutka: Visszaölel a föld

Most én szívom el gyephajad illatát

Most én ölelem át a tested,

Most én borulok te reád.

Ó jaj, mikor majd te borulsz reám,

Az utolsó, halálos öleléssel!

- Mikor agyonfojtasz, Gaea anyám!

Mikor nehéz illatát a hajamnak

Mely most még fekete, hullámzó, selymes,

Elszívja a te szomjas ajkad,

Eloltod szemeim könnyes tüzét

S pírját az ajakamnak.

Ó jaj, mikor majd te borulsz reám!

Mikor visszaölelsz, Gaea anyám!

Miklós Jutka: Könyörgés mámorhoz

Az én szemeim mindig józanok.

Mindig nyugodtak, mindig tiszták.

- Én a józanság-szobor vagyok.

Mámor! Csak egyszer könyörülj meg rajtam.

Csudaharmattal egyszer hints be.

Rózsaszirommal hímes bíbor-fátylad

Cikázó lángnyelvekkel ékes fátylad

Csak egyszer borítsd józan szemeimre.

Én nem ismerem a bor mámorát.

Csóktalan, tiszta az én ajkam.

Hideg szemem legyen fátyolos egyszer!

Józan agyam legyen mámoros egyszer!

- Ó Mámor, Mámor, könyörülj meg rajtam.