Christine de Pisan: Bús szívből énekelni édesen

Bús szívből énekelni édesen

nehéz dolog, s gyászban vígan nevetni,

s bensőnkkel ellenkezőt tetetni,

búból kacajba csapni hirtelen.

Pedig mindennap ezt kell hogy tegyem,

illik nekem, mert bánatom elrejti,

bús szívből énekelni édesen.

Mert szívemben hordom, elrejtve benn,

a gyászt, minél jobban nem fájhat semmi,

mégis a szóbeszédnek hangját venni,

sírva nevetnem kell keservesen,

bús szívből énekelni édesen.

(ford: Károlyi Amy)

Christine de Pisan: Magam vagyok

Magam vagyok és csak magányra vágyom,

magamra hagyott társam és szerelmem,

magam vagyok, nincs hű uram-barátom,

magam vagyok, haragvón, csendesedten,

magam vagyok gyötrő nehéz hevemben,

magam vagyok, hogy nálam senki jobban,

magam vagyok hívemtől elhagyottan.

Magam vagyok, ha ablakom kitárom,

magam vagyok szobámba rejtezetten,

magam vagyok hallgatni nagy sírásom,

magam vagyok, letörve, ernyedetten,

magam vagyok, bár mind keservesebben,

magam vagyok kuporgón a sarokban,

magam vagyok hívemtől elhagyottan.

Magam vagyok mindenütt a világon,

magam vagyok jártomban s megpihenten,

magam vagyok, hogy nincs ebben se párom,

magam vagyok mindentől elfeledten,

magam vagyok, ha sértést kell viselnem,

magam vagyok, ha könnyem elzokogtam,

magam vagyok hívemtől elhagyottan.

Herceg, most gyűl a bánat csak felettem,

magam vagyok gyásztól fenyegetetten,

magam vagyok sziromnál hervadóbban,

magam vagyok hívemtől elhagyottan.

(Illyés Gyula fordítása)