Marie Feesche: Kő az úton

Gondolod, kerül életed útjába

Egyetlen gátló kő is hiába?

Lehet otromba, lehet kicsike,

Hidd el, ahol van, ott kell lennie.

De nem azért, hogy visszatartson téged,

S lohassza kedved, merészséged.

Jóságos kéz utadba azért tette,

Hogy te megállj mellette.

Nézd meg a követ, aztán kezdj el

Beszélgetni róla Isteneddel.

Őt kérdezd meg, milyen üzenetet

Küld azzal az akadállyal neked.

S ha lelked Istennel találkozott,

Utadban minden kő áldást hozott.

(ford: Túrmezei Erzsébet)

Marie Feesche: Szeretet

Láttam a szeretetet. Láttam

rózsák között járni a nyárban.

Aranygyűrűjére nap nevetett,

s olyan szép volt a szeretet!

Aztán találkoztam a szeretettel

út közben. Súlyos terhet vett fel:

mások terhét. Játszó kisgyermekhez

hajolt le... S meglepett, hogy egyre szebb lesz.

Ott is találkoztam vele,

ahol hullt a fák sárga levele:

betegségben, ínségben, szenvedésben.

Mindenütt boldog szolgálatra készen.

S láttam fekete, fénye vesztett

napon. Hordozta a keresztet.

Mert testvére veszélybe tévedt,

utánament, nem latolt, kérdett,

és nem maradt ideje semmi

szennytől, mélytől visszarettenni.

Ment, amerre tövisek téptek.

Soha nem láttam olyan szépnek!

(Túrmezei Erzsébet fordítása)