Goromba föld görcsként ragadja meg
a tölgyet. Ága közt a tarka pompa
kihalt. A lomb elnyűtt cafatja, rongya
mered csak róla, tompán sistereg.
De ágbogának összeforrt kötése
erős, akár ütésre zárt marok,
s dicsőséget harangozván az égre
a törzséből borostyán-méz csorog.
Figyelj csak rá, nyugalmas, büszke szálfa,
ahogy a sík vidék fölébe nő.
Hogy a mezőnek ő nem katonája?
Társ nélkül is a föld harcosa ő.
(Ford: Fodor András)
a tölgyet. Ága közt a tarka pompa
kihalt. A lomb elnyűtt cafatja, rongya
mered csak róla, tompán sistereg.
De ágbogának összeforrt kötése
erős, akár ütésre zárt marok,
s dicsőséget harangozván az égre
a törzséből borostyán-méz csorog.
Figyelj csak rá, nyugalmas, büszke szálfa,
ahogy a sík vidék fölébe nő.
Hogy a mezőnek ő nem katonája?
Társ nélkül is a föld harcosa ő.
(Ford: Fodor András)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése