Alekszandr Blok: A bajkiáltó madár

A roppant víztükör fölött,
melyet vörösre gyújt az este,
jövendöl s énekel, törött
szárnyát esetten leeresztve.
Jövendöl vad tatárdulást,
idejét véres erőszaknak,
tüzet, vizet, földindulást,
jókon hatalmát gonoszaknak.
Időtlen borzadályban ég
s szeretetben gyönyörü arca,
de kiált igaz jósigét
alvadt vértől cserepes ajka.

(Ford: Lator László)