Sylvia Plath: Halál és Tsa.

Ketten vannak, persze, hogy ketten.
Értem már, tökéletesen -
Az egyik sose néz fel, héj alatt
Guvad a szeme: tiszta Blake.
Ő állítja ki
 
Az anyajegyeket, melyek védjegyek —
A forrázott hegeket,
A meztelen
Kondorkeselyű-patinát.
Rőt hús vagyok. Csőre
 
Félrevág. Még nem kap meg.
Ő közli, fotóim milyen rémesek,
Ő közli, milyen édesek
Kórházi jégszekrényükben
A bébik, egyszerű
 
Fodor a nyakon,
Aztán ión halotti
Ingecskék redői,
Majd a két kis lábuk.
Ő nem mosolyog, nem dohányzik.
 
Ezt megteszi helyette a másik.
Haja hosszú, megnyerő.
A rohadék,
Onanizálva ragyog.
Szeretné, ha szeretnék.
 
Nem moccanok.
Virágot vet a fagy,
A harmat csillagot,
Lélekharang,
Lélekharang.
 
Valakinek kampec.

(Ford: Tandori Dezső)