Nyikolaj Alekszejevics Nyekraszov: Próféta

Ne ítélj róla: „Felelőtlen vénség!
Saját vétke, mi sorsához tapad!”
Nálunk is jobban látja: képtelenség
Úgy tenni jót, hogy ne légy áldozat.
 
A szeretete magasztosabb, nyíltabb,
Világi dolgok nem lakják szívét.
„Ha világi vagy, élsz csak önmagadnak,
De meghalni még lehet másokért!”
 
Ő ebben hisz, s a halál – kedves társa.
Nem mondja azt, hogy kell az élete,
Azt sem mondja, a pusztulás hiába,
S már tudja rég, mi lesz a végzete.
 
A megfeszítést eddig elkerülte,
De jő az óra, s várja a kereszt;
Őt a Harag, a Bú istene küldte,
Hogy Krisztus él, eszünkbe vésni ezt.
 
(Ford: Szöllősi Dávid)