Kathleen Raine: A szeretetlen

Én vagyok a színtiszta magány
a nincstelen levegő
a felhő szétsodortan.

Nekem nincs formám
se határaim
nincs nyugovásom.

Nekem nincs házam
átjárok mindenen
érzéketlen szélfúvás.

Én vagyok a fehér madár
amely elrepül e földről.
Én vagyok a láthatár.

Hullám vagyok
amely sosem ér el a partig,

üres kagyló vagyok,
fövényre vetődtem.

A holdfény vagyok
a teteje vesztett viskón.

Az elfelejtett holtak teste
a beomlott hegyüregben.

A vénember
aki vederben vizet visz magának.

Fény vagyok
tátongó űrben cikkanó.

Elvékonyodó csillag
épp menekülőfélben
a világegyetemből.

(Ford: Gergely Ágnes)