Gérard de Nerval: Fasor a Luxembourg kertben

Eltünt a fürge ifju lány már,
mint egy madár, oly könnyedén:
kezében csillogó virágszál
s új refrén szája szögletén.

Talán e lány szive felelne
szivemre még s már semmi más,
csak rebbenő szeme lehetne
éjem sötétjén villanás.

De nem , - az ifjuságnak vége…
Isten veled, te röpke fény, -
leány és illat, égi béke…
eltünik, - visszaint felém!

(Ford: Radnóti Miklós)