Georges Rodenbach: A szobai lámpa

A szobai lámpa, mint a rózsa, hófehér,
melynek a szürke, esti kertben kell nyílnia;
táncol a falon a megnyúlt, fekete glória,
s hinni hagy kicsit: már itt a vasárnap-éj.
 
A szobai lámpa, mint a hold, hófehér,
ahogy tavirózsák tükrén kivirul szépen;
késő van, s titok, milyen nap van éppen,
s édes, mint egy gyönyörű vasárnap-éj.
 
Mosolygó lámpa, s mint csipke, hófehér,
fejkötő, mely alatt a fürtök göndörödnek;
a lámpa fénye teret nyit a szelíd örömnek,
s esti csönd dallamát ontja a vasárnap-éj.

(Ford: Kovács Anikó)