Jelena Svarc: Eső az öböl fölött

Tartós eső! huzgálod ujjaid
között a szálakat; hogy szét ne essék,
egymáshoz öltesz földet és eget,
megszállott varrónő - ez a rögeszméd.
 
Mi végre, mondd, e lázas őckölés?
Nem bánod cseppet sem a tű hiányát? -
A hullámtörő gát fölött a Nap
előbújt már megfújni harsonáját.
 
S tekintetem (a tetőkön még némi zörgés,
kaparászás) a ferdén földhöz gyűrt, véletlen ég egy
darabján, az öblön túl, az Izsák székesegyház
arany himlőhelyére téved. 
 
(Ford: Halasi Zoltán)