Hugo Huppert: A vándorbot

  „Nyíltság teszi, hogy a száraz
   fából zöld rügyek fakadnak."
 Ruszthaveli
     

S midőn a zarándok társa, a bot
e földet érte, korhadt fája
rügybepattant és kivirított,
s eleven fáknak lett a társa.

Noha rég vele volt — a zöldellő
kicsi fát a földben hagyta a vándor:
örömmel látta, hogy gyökere nő,
s virágba borulhat az ifjuságtól.

... De évek után — május hava volt —
ismét e vidéken kóborolt,
és enyhet adott a derűs-daliás fa
dús lombja, tömör, hálás-puha árnya.

Az egyik ágat letörte legott,
s újból kifaragta a vándorbotot;
s midőn hazatért hűs északi tájra,
dalnokká vált és koszoru várta.

(Ford: Eörsi István)