Ina Jun-Broda: Minden mese valóra válik

Anyám így szólt: „Gonoszok jönnek érted,
       iszkolj, szedd a lábad!"
Szekrénybe menekedtem én,
megjöttek s ellopták az anyámat.
Majd egymásnak estek, csóvát vetettek:
a ház lángoszlop közepén;
nekivágtam a rengetegnek.

Az égből hatalmas sárkányok jöttek,
engem keresve űztek mezőkön át.
s világon végig, mely sötétre vált,
rengett a rét, a föld és rengtek mindenek,
sikongtam egyre én: „Szedény, anyu, szedény!"

És akkor hang hallatszott: „Lám, ő él!"
Vörös csillagraj futott le a fák közén
a barna homlokokra: szár nélküli virágok —
kézen fogtak s vittek magukkal.
Együtt megyünk, most egy utunk van
erdőn, falvakon át — letarolták a lángok —
néha farkas fut oldalamon,
néha angyal szálldos.

(Ford: Solymos Ida)