Robert Louis Stevenson: A mennyei orvos

Ha néha boldogságomon
munkálva el kell botlanom;
ha csüggedvén utam során
dicső hajnal se nyílna rám;
ha már a csillámló szemek
s a pirkadat se hatna meg,
se étel, könyv, se langy eső,
komor szívemre verdeső -
lelkemen, Uram, döfjed át
a legszúróbb gyönyör nyilát;
vagy ha e lélek oly konok,
Uram, míg el nem pusztulok,
adj gyilkoló bűnt, kínt nekem,
úgy törd be végül holt szívem!
 
(Ford: Fodor András)