Joseph von Eichendorff: Elkésett vándor

De hol leszek vajon jövő tavaszra?
Kérdezgettem, ha minket lent a róna
kalaplengetve látott és dalolva
s a fák alját virágszirom havazta.
 
Csak azt tudom: tavaszi fény kacag ma
s fényes folyók futnak tengerbe folyva,
madár Tündérhonról mesél dalolva,
hol alkony nem száll rózsás virradatra.
 
De most már este lesz. Régóta holtak
a kedvesek, kik velem vándoroltak
s csokrom hideg szélben reng összeaszva.
 
Az estharangok már üzennek értem,
s magányosságomban döbbenve kérdem:
de hol leszek vajon jövő tavaszra?
 
(Ford: Áprily Lajos)